Olvass! Hírek, Irodalom - Gyönyörködj: virágképek! Légy naprakész!

Mottó: "Nincs kegyetlenebb zsarnokság, mint az, amelyik a törvények nevében, a jog színeiben cselekszik. Amely éppen azokkal az eszközökkel végez áldozataival, amelyek megmentésüket kellene, szolgálják."

Kányádi Sándor
JÖN AZ ŐSZ

Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg- megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.  

Baranyi Ferenc

BULLADA

Addig tiszteld a törvényt,

amíg korlátoz önkényt,

amíg hatalmat gátol

s gazságot nem palástol.

 

A törvény cifra szolga,

szolgálja azt, ki hozta,

ám az, akit kisemmiz:

tökélyében sosem hisz.

 

Be olykor az se tartja,

ki buzgón megszavazta,

csak addig van hatálya,

amíg nem köpnek rája.

 

A törvény mit sem érhet,

ha csak táblákra vésed,

ha nincs a szívben önként:

megsütheted a törvényt.

Baranyi Ferenc

Kiakad a kontinens

Van egy ország,
Victoría
a neve.
Felforr tőle
– amiben fő –
önleve.
Oly gyakran forróak arra
a fejek,
hogy többezer Celsiusra
hevülhetnek újra s újra
a levek.
(Amelyek
gőzzé már csak juszt se válnak:
égetnek – s nem fűtenek.)

Victoría kormányától
kiakad a kontinens,
mert e kormány velejéig
prepotens,
impertinens.
Nem hisz, nem hisz a szemének,
még kevésbé a fülének
az elképedt UNIÓ és
a leesett állú ENSZ.

Victoría, Victoría,
úgy heherész, mintha rína,
legjobbjait eltaszítja,
talpnyalóit gazdagítja,
ordasait bátorítja –
s mindezt úgy tálalja, mintha
nemzet lenne, nemcsak állam.

S nekem felkopik az állam,
mert a szomjas Victoría
mindnyájunk vérét kiszívja
s ölné lelkem is talán.

Országom csak.
Nem hazám.

Baranyi Ferenc

Vigyázz magadra

Vésd a gerendafába,

az írás megmarad:

az április megőrült

rég nem süt már a nap.

Vésd a gerendafába

korunk gyalázatát:

„honfiak” pinkapénzért

adták el a hazát.

Vésd a gerendafába

a gyász üzenetet:

ki most fut innen, annak

szíve meg nem reped.

Vésd a gerendafába,

hogy törvény öl ma törvényt,

de sok bolond még most sem

gyanítja, hogy mi történt.

Vésd a gerendafába, ne szálljon el a szó:

nem golyó van a fejben –

maga a fej golyó.

Vésd a gerendafába:

pimpós a misebor.

 

S vigyázz magadra kérlek,

hogy mindent megtorolj.

Baranyi Ferenc:

 

ÉN  MENJEK  EL?

 Én menjek el?

A tömjénfüst gomolyogjon odébb,

mert a templomban

az ördög vert tanyát? 

 

Én menjek el?

Órástól a torony?

Nem pedig a harang,

amely Angelust kondít akkor is,

amikor félreverték?

 

Én menjek el?

Belzacár faláról

az írás tűnjön el,

nem pedig az ereklyék meggyalázója

a fal fedezékéből?

Hogyan mehetnék – éppen én – el?

Nem hagyhatom itt a pilisi dolinákat,

ahol megtanultam,

hogy magyarok, tótok bánata

mindigre egy bánat marad;

sem a nyáregyházi akácerdőt,

ahol már kölyökkoromban kiderült,

hogy nincs meggyőzőbb

a csend érvelésénél;

sem a dunai szél borzoló unszolását

a Vizafogó-parton,

ahonnét békés pecázók

haragvón sereglettek át – ha kellett –

a Váci útra. 

Hogy mire unszol  MOST  a Duna –

csak partján élve hallom.

Ezért /is/ kell maradnom.

KINCSNEK  LÁTSZHAT

 A történelem szemétdombjára kerülni

korántsem végállomás.

Például az is visszaszedhető onnan,

ami még negyvenötben került oda.

Kiglancolni se kell,

mert az újralobbant szittya káprázatban

kincsnek látszhat,

ami már újkorában is kacat volt.

 

Egy József Attila-vers elveszett változata

Megtalálta és közzéteszi Csengery Kristóf

 Ős patkány terjeszt kórt körünkben,

 félelem, meghunyászkodás.

 Savas szájával mindenünnen

 ez tátog ránk, azt várva, más

 szóljon helyette. Néz, de nem lát,

 hall, de nem ért. Nem fogja fel,

 hogy szabadsága, mint szedett fát

 unott kertész, most hagyja el.

 Nevét elveszti: ő a Senki,

 a sárarcú, tűrő tömeg,

 örülni, halni, kérni, menni:

 mikor mi kell, más mondja meg.

 Nem tud jogról, fejét lesunyja,

 nem kortyol tiszta levegőt.

 Megremeg a kabátja ujja,

 ha áll a közrendőr előtt.

Ez régi érzés - s visszatér most.

És régi társ a motyogó

remény. Mint kiflit, morzsalékost,

rágja: megúszni volna jó...

Tartalékolni, áttelelni

cincogva, mint az egerek.

Száz év álom! S életre kelni

másutt, máskor. Ki mondja meg,

mi lesz ebből? Néz levesére,

és elejti a kanalat.

Sír, pedig férfi. Már egy éve,

hogy nincs munkája. Ott matat

benne a kétely: változik még

a helyzet? Az ágakon át

az égre bámul. Szürke, nem kék.

Miből vesz holnap vacsorát?  

Magányos, mint a milliók. Nincs,

ki dúdolna egy dalt vele.

Mint tenger mélyén porladó kincs,

rozsdáll zsebében a keze.

Állj oda mellé, hiszen látod,

hogy elfogad, ezt várta rég.

Súgj fülébe halkan egy átkot,

az Idő hallja, s az elég.

Olyan legyen, akár a törvény,

mit vésett Mózes a hegyen.

Ne forralja indulat-örvény:

hűvös, tiszta átok legyen:

„Görcsben fetrengjen, akna-mélyben,

aki szárnyunkra súlyt rakott,

naptárt nyálazva összevétsen

tegnapot, mát és holnapot.  

Aki a színt elvette tőlünk,

szűk földalatti folyosón

botladozva fusson előlünk

sötétben, kábán és vakon,

amíg csak él. Aki a hangot

elhallgattatta, süketen

húzzon tonnányi nagyharangot,

s ne értse, hogy »nem« vagy »igen«.

Aki ellopta a ruhánkat,

s az ételünket, fázva és

koplalva kolduljon. S ha vághat,

magának egy karéjt, a kés

ne kenyerét - húsát metélje.

Aki álmunkba belemart,

éveit virrasztásban élje,

s ne hívja békeöblű part.  

Aki a szájunkat betömte,

megnémulva bolyongjon a

mocskos sikátorokban, és ne

legyen barátja, otthona.

Halni nem tudva, hosszan éljen,

vétkébe őrüljön bele,

s mikor végül magát megölte,

testét a föld ne vegye be." 

 

Mi a kalandot kergetjük mindenfelé

 

Nem ellenetek harcolunk mi

Csak óriási s furcsa birtokokra vágyunk

Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk

Új tüzek lobognak ott s eleddig nem látott szinek

Ezernyi súlytalan lebegő látomás

ezekből kell valóságot teremtenünk

Fel akarjuk kutatni a jóság tájait hatalmas ország s minden hallgat ott

Ímé az idő is amit kergetni s visszacsalni éppen úgy lehet

Irgalmazzatok nekünk mi folyton a jövő s a végtelen határain

Harcolunk az emberek helyett

Irgalom tévedéseinkért a bűneinkért irgalom

(Egy szép vörösesszőkéhez - Radnóti Miklós fordítása

Apollinaire.

Kissé áthallásos...

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 79
Tegnapi: 77
Heti: 156
Havi: 2 733
Össz.: 367 896

Látogatottság növelés
Oldal: ÚJ!!!!Irodalom
Olvass! Hírek, Irodalom - Gyönyörködj: virágképek! Légy naprakész! - © 2008 - 2021 - olvass-nezz-lass.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »