Olvass! Hírek, Irodalom - Gyönyörködj: virágképek! Légy naprakész!

Mottó: "Nincs kegyetlenebb zsarnokság, mint az, amelyik a törvények nevében, a jog színeiben cselekszik. Amely éppen azokkal az eszközökkel végez áldozataival, amelyek megmentésüket kellene, szolgálják."

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Rugalmas elszakadás

2013. január 09., szerda Szerző:Juhász Gábor

Jogi csatát vesztett, de politikai háborút még nyerhet a Fidesz, miután az Alkotmánybíróság megsemmisítette a belföldiek számára előírt választási regisztrációt.

Mint gyilkos galócát a gombáskosárból, úgy vágta ki a regisztrációs szabályt az Alkotmánybíróság (AB) a választási eljárási törvényből. A belföldiekre vonatkozó feliratkozási regula olyannyira értelmetlen volt, hogy a döntés jogi tartalma és indokolása senkit sem lephetett meg, a határozat elsősorban annak próbája volt, van-e bátorsága a 15 bírónak, hogy nemet mondjon Orbán Viktor miniszter-elnök egyik kedvenc ötletére. Fejtörést inkább annak megfejtése okozhatott, hogy a Fidesz miért ragaszkodott az utolsó percig a regisztrációhoz. A vezérszónok Gulyás Gergely a végszavazás előtt is politikai hisztériakeltést emlegetett a bírálatok kapcsán (HVG, 2012. december 1.), majd jött a parlamenti gombnyomás a politikai üzenettel: az ellenzéknek akkor sem lehet igaza, ha igaza van, Orbánnak viszont akkor is igaza van, ha nincs. Az oppozíció ilyen előzmények után nagy győzelem-ként élheti meg az alkotmánybírák múlt pénteki döntését (lásd Megsemmisített szabályok című írásunkat), korántsem ilyen egyértelmű azonban, hogy hosszabb távon ki lesz a politikai nyertes.„Az új választási eljárási törvény minden választáson induló párt és képviselőjelölt számára garantálja a szabad és demokratikus választásokon való, európai mércével is alkotmányos megmérettetés lehetőségét” – ez a lassan feledésbe merülő december eleji államfői mondat ma is hűen tükrözi a Fidesz álláspontját a részlegesen megsemmisített törvényről. Nem árt erre emlékezni most, amikor az Áder János köztársasági elnök indítványára kimondott döntés okozta ellenzéki örömtüzek lassan kihunynak, a Fidesz-műhelyekben viszont már készülnek a februári törvénymódosítások. Orbán Viktor és csapata újraszámolt politikai költség–haszon-kalkuláció alapján jutott arra, hogy mégsem lesz feliratkozás a belföldiek számára – legalábbis 2014-ben nem. A közvélemény-kutatások szerint a kormánypártok hű követői sem értették, mi-ért kényszerítenék őket személyes és hosszadalmas ügyintézésre annak érdekében, hogy szavazhassanak, miközben ezt eddig minden kérelem nélkül, szabadon megtehették. Senki sem bizonyította ugyanis, hogy a meglévő népesség- és lakcímnyilvántartáson alapuló névjegyzék súlyos hibákra, netán választási csalásra adott volna alkalmat, egy-két túlbuzgó kormánypárti politikus efféle kijelentéseit pedig vég-kép hiteltelenné tette, hogy a bevezetni kívánt regisztráció révén kialakított névjegyzék pontosságát épp e nyilvántartás segítségével ellenőrizték volna. A kormánypárti visszalépés azt is jelezni kívánta a választóknak, hogy a józanész nem veszett ki a Fideszből. A párttól szokatlan mértékletesség már akkor nyilvánvaló volt, amikor az államfő – az előzetes kormányoldali szereposztásnak megfelelően – december elején alkotmányossági vétót emelt a Fidesz–KDNP-s módosító indítványok zűrzavarában elfogadott szabályok némelyike ellen. Mindezt megerősítették Rogán Antal szavai – szinte percekkel – az AB-határozat után: a fideszes frakcióvezető szerint ugyan megtehetnék, hogy újra átírják az alaptörvényt, de „az ész szava és a politikai felelősségérzet ma mást kíván tőlünk”. A politikus szavai kettős üzenetet hordoztak: az erő velük van, ugyanakkor nem állnak a sötét oldalra, mert a Fidesznek – a rogáni fordulattal élve – mindig fontos volt, hogy a demokrácia nyugodtan, kiszámíthatóan és kiegyensúlyozottan működjön.

Ennél csak az lehet fontosabb, hogy a kormány a kezükben maradjon. A meglepő törvényhozási nagyvonalúság egyik magyarázata, hogy a regisztráció korlátozása – a külföldön élő magyar állam-polgároknál megmarad a feliratkozási szabály – nem rombolja le a párt 2014-es győzelmi esélyeit. Ahogy az sem, ha az AB-döntés nyomán a kereskedelmi médiumokban, mozikban is lehet politikai reklám, s a közvélemény-kutatásoknak a voksolás előtti héten történő közzétételét sem tiltják meg. A kampánytervek átdolgozását szükségessé tehetik ezek, ám a regisztráció körüli mostani hangzavarban szinte már senki sem emlékszik rá, hogy választási szabályok egész rendszere szolgálhatja a Fidesz–KDNP-t.

A fideszes visszakozz csapdákat is álcázhat. A bírák által „meghúzott” választási eljárási törvény nemcsak azért félkész, mert most újra kell formálni, de azért is, mert számos részlet tisztázását kormányrendeletre hagyja. Nem is lényegtelenekét: a kulcskérdésnek számító regisztrációs eljárást is ilyennek minősítette a Ház novemberben. Lesz tehát alkalma a kormány-többségnek, hogy a belföldiek feliratkozását felejtve is tovább egyengesse újabb győzelme útját. Más megvilágításba került most a párt- és kampány-finanszírozás körüli huzavona is. A kétharmados szabályokat golyószóró-tempóban alkotó vagy módosító Fidesz–KDNP többször beígérte már az új törvényt, ám valahogy sosem jutott rá idő. Megmaradt tehát tartalék fegyvernek: ha februárban a választási regulákat a mostani békülékeny hangvételnek megfelelően írják át, az korántsem jelenti azt, hogy mondjuk fél év múlva a kortes pénzek kapcsán nem tér vissza a kétharmad szigora. A Fidesz mozgástere azonban nem korlátlan. Az AB-döntés – aminek elő-adó bírája Orbán egykori kancelláriaminisztere, a 2010 júliusától alkotmányőr Stumpf István volt – némileg behatárolja, hogy mennyire igazíthatja magára az új szabályozást a parlamenti többség. Ahogy az államfői indítvány, úgy az AB-határozat is utal például a nemzetközi kötelezettségekre, az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatára. Részletesen elemezték az alkotmánybírák a 2003–2004-es grúz választások esetét, és leszögezték: a regisztráció a szabad választáshoz való jogot korlátozza, s ez csak „legitim cél” érdekében lehet indokolt. Ahogy a regisztrációnál, úgy a kampánykorlátozásnál és a közvélemény-kutatások közzétételének a választás előtti héten való megtiltásánál sem tudott a Ház ütős érveket felhozni, amelyek olyan legitim célt szolgálnának, ami miatt mondjuk a sajtó- és szólásszabadság alapjoga csorbítható volna – szögezte le az arányos, a választójogot ki nem ürítő korlátokat egyébként elfogadó AB. Nem minden alkotmánybíró gondolta így. A legkeményebb belső kritikus Szívós Mária volt, aki gyakorlatilag semmivel sem értett egyet a 10:5 arányú többségi határozatból. Az egykori „rendes

bíró” a regisztrációt a választás eredményes lebonyolítását elősegítő adminisztratív feltételnek tekintette, a kereskedelmi médiumok kizárását a kampányból pedig a választói vélemény kialakítása védelmének „a fogyasztói társadalom logikája szerint működő kereskedelmi média marketing- és bulvárszemléletétől”. Ennél még Balsai István és Dienes-Oehm Egon is megengedőbb volt, ők a regisztrációt vették védelmükbe. Lenkovics Barnabás viszont a kampánykorlátozások pártjára állt: úgy vélte ugyanis, hogy a kereskedelmi médiumok mögött álló „koncentrált tulajdonosi hatalmak ugyanolyan vagy még nagyobb mértékben veszélyeztetik a választások és a demokrácia tisztaságát, mint a »korlátlan« állami közhatalom”. A média túl hatalom gondolata áthatotta a regisztrációt is védő Pokol Béla érvelését is, szerinte ugyanis a politikai korrupció legfőbb oka a kereskedelmi tv-k magas reklámtarifája – igaz, a mozi korlátozást már ő is túlzottnak találta. A Fidesz-jelölt alkotmánybírák széthúzása is jelzi, hogy a párt értelmiségi holdudvarában – de még nem a politikai garnitúrájában – erősödik a megosztottság. Az Orbán-alakulat és kereszténydemokrata csatlósa a kormányváltás után törve-zúzva politizált, mostanában azonban több jel – például a diákokkal szembeni részleges visszavonulás – arra mutat, hogy a választás előtti évben nyugodt erő-ként próbálja eladni magát. Az időnként mutatott babaarc azonban aligha jelent fordulatot, az AB-tagok, az ombudsman, a jegybankelnök idei cseréje után ismét előkerülhet a politikai cséphadaró.

Megsemmisített regulák

2013. január 09., szerda Szerző:HVG

Regisztráció:

– A központi névjegyzék annak a választójoggal rendelkező, valamint választójoggal a nagykorúság

hiánya miatt nem rendelkező, de a tizenhetedik életévét betöltött polgárnak az adatait tartalmazza,

akit kérelmére a központi névjegyzékbe felvettek.

– A névjegyzékbe vétel iránti kérelmet a magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgár a lak-címe, illetve tartózkodásának helye szerinti jegyzőhöz személyesen vagy az ügyfélkapun keresztül

nyújthatja be.

– A Magyarországon élő, lakcímmel nem rendelkező választópolgár névjegyzékbe vétel iránti kérelmére és a névjegyzékbe vételére a külföldön élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező válasz-tópolgárra irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.

– A választáson az a választópolgár szerepelhet a szavazóköri névjegyzékben, aki a legkésőbb a szavazást megelőző tizenötödik napon benyújtott kérelme alapján szerepel a központi névjegyzékben.

Politikai reklám:

– A kampányidőszakban kizárólag a közmédiában tehető közzé politikai reklám, az országgyűlési

képviselők választásán országos listát, az európai parlamenti képviselők választásán listát állító jelölő szervezetek számára azonos feltételekkel. A politikai reklámhoz véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos.

– A politikai reklám közzétételéért a közszolgálati médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet és

nem fogadhat el.

– A szavazást megelőző 48 órában közszolgálati médiaszolgáltató politikai reklámot nem tehet

közzé.

– Valamennyi lista nyilvántartásba vételét követően a jelölő szervezetek politikai reklámjait kötelesek a közszolgálati médiaszolgáltatók a Nemzeti Választási Bizottság által meghatározott időtartamban és meghatározott számú alkalommal közzétenni.

– Az audiovizuális médiaszolgáltatásban közzétételre szánt politikai reklám megrendelője köteles a

reklám feliratozásáról vagy jelnyelvi tolmácsolással való ellátásáról gondoskodni.

– Más médiaszolgáltatásban, a szolgáltatók internetes honlapján, képújságjában és teletextjében, valamint mozikban politikai reklám és politikai hirdetés közzététele a kampányidőszakban tilos.

Közvélemény-kutatás:

– A kampányidőszak utolsó hat napján – beleértve a szavazás napján annak befejezéséig tartó idő-szakot is – a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredménye nem tehető közzé.

Regisztrációs mondatok

2013. január 09., szerda  Szerző:HVG

2011. december 2. Karácsony Gergely, LMP (parlament): „A választási törvényt a választási eljárási törvény és a kampányfinanszírozással kapcsolatos törvény nélkül érdemben megtárgyalni nem lehet. Már több képviselőtársam szóvá tette az előzetes regisztráció problémáját, amit Lázár János képviselőtársam (...) be is lengetett néhány helyen, és arról beszélt, hogy később kell majd megtárgyalnunk ezt a kérdést, hiszen ez az eljárási törvényhez tartozik. De a választás mégiscsak egységes dolog, tehát a választás levezénylése szempontjából ezek a kérdések egymástól el nem választhatóak, és nyilvánvaló, hogy önök lépésről lépésre akarják felszámolni a demokratikus választás lehetőségét, és éppen ezért van leszalámizva maga a jogalkotási folyamat is.

2012. szeptember 25. Lázár János, Fidesz (parlament): „A regisztráció – vagy magyarul: önkéntes föliratkozás – egy legitim jogintézmény, bevezethető, alkalmazható. Azonban meg kell indokolnia a mindenkori jogalkotónak, hogy a választói jog mint alapjog korlátozása mennyiben arányos és mennyiben szükséges. (...) A regisztráció tulajdonképpen nem sért semmilyen jogot, tehát nem sérti az általános, egyenlő, közvetlen és titkos alapelveket sem. Egyszerűen egy személyes hozzájárulást kér az állampolgártól, azt mondja, hogy ha komolyan gondolod, hogy élni akarsz a jogoddal, jelentkezz itt, ott. (...) Ez tulajdonképpen semmi más, mint amikor bemegyek egy kórházba vérvételre.”

2012. október 10. Orbán Viktor, Fidesz (Dunántúli Napló): „Épp azért vezetjük be, mert ez jó dolog. Az állam nem vezet választási nyilvántartást a jövőben, azt az emberek fogják létrehozni úgy, hogy feliratkoznak. Nem alattvalókként lesznek részesei, hanem ők fogják uralni a rendszert az információ-szabadság jegyében. (...) Ez egy jó rendszer lesz, és többen is fognak részt venni a választásokon. Az ellenzéki vélemények lenézőek és megvetőek az emberekre nézve. Azt gondolják, a hátrányos helyzetűeknek vagy a kevésbé iskolázottaknak nem fontos a választásokon való részvétel, és csak csábításra mennek választani. (...) Azt gondolom, azok, akik el akarnak menni választani, meg fogják ennek találni a módját. Ezért lehet majd több hónapon keresztül feliratkozni. Én személyesen is fogok emellett kampányolni.”

2012. október 15., Kocsis Máté, Fidesz (Magyar Hírlap): „A választási feliratkozás egyáltalán nem veszélyezteti a demokráciát. Már csak azért is jónak tartom a feliratkozás intézményét, mert a segítségével egy sor választási visszaélés kiiktatható. (...) A regisztrációt tehát a demokráciát erősítő intézménynek gondolom.”

2012. november 26. Gulyás Gergely, Fidesz (parlament): „A kérdés az, hogy teszünk-e eljárási alapon különbséget magyar állampolgár és magyar állampolgár között. Lehet erre olyan választ is adni, hogy tegyünk ilyen különbséget, de azt mondani, hogy – miközben a regisztráció bevett eszköz számtalan európai demokráciában – önmagában a regisztráció intézménye az általános választójog sérelmét eredményezi, nyilvánvalóan tarthatatlan állítás.”

2013. január 8. Kövér László, Fidesz (Zalai Hírlap): „Megítélésem szerint az Alkotmánybíróság tagjainak többsége tudatosan és vállaltan politikai mezőre lépett. (...) Néhány alkotmánybíró különvéleményében jelezte is, hogy hasonlóképpen gondolkodik. A döntést természetesen tudomásul vesszük, a Fidesz-frakció nevében Rogán Antal bejelentette, hogy a ciklusból még hátralévő rövid időben nem kívánunk újabb vitát nyitni arról, hogy a regisztráció bevezetésének alkotmányos alapja megteremthető-e. Megítélésem szerint megteremthető lenne, és szükség is lenne bevezetésére, de a hátralévő másfél év kevés arra, hogy ezt tisztességgel, biztonságot sugalló módon tudjuk megtenni. 2014-ben tehát nem lesz regisztráció, de ettől még a hatályon kívül helyezett átmeneti rendelkezéseket visszaemelhetjük az alaptörvénybe.”

AB: '89-esek kontra '11-esek

2013. január 09., szerda Szerző:Babus Endre

Sokáig él, akinek a halálhírét költik – a régi szentencia egyre inkább érvényesnek tűnik az Alkotmánybíróságra (AB) nézve Magyarországon. Az alapító Sólyom László nevével fémjelezhető AB közjogi és morális ellehetetlenülését számos elemző már akkor megjósolta, amikor 2010 őszén (a végkielégítéseket visszamenőleg megadóztató törvény elmeszelésére adott válaszként) a kormánykoalíció drasztikusan megcsonkította a Donáti utcai törvényszék jogosítványait. Később, az alkotmányozás idején, már a testület önállósága, sőt puszta léte is veszélybe látszott kerülni, ám Orbán Viktorék végül jobbnak látták, ha a rivális hatalmi központnak számító „állambíróságból” egy, a polgárok ügyeiben illetékes legeslegfelső törvényházat csinálnak – a nagypolitikai hatáskörökerőteljes korlátozásával. Az AB-ra mért harmadik csapás vitathatatlanul az volt, hogy a 11-ről 15 fősre növelt grémiumba egy év leforgása alatt összesen 7, kizárólag a jobboldal bizalmát élvező, személyesen a miniszterelnök által kiválasztott jogászt ültetett be a kormánytöbbség. Ennek folytán a koalíció által jelölt bírák 2011 ősze óta már 10:4 arányú többséget (Paczolay Péter elnök konszenzusos jelöltként került a testületbe) élveznek az alkotmányőrségben. Az AB azonban átvészelte a gerincropogtató időket. A testület először taktikai visszavonulást hajtott végre és kivárt, majd egy-két (a korábbi ítélkezési gyakorlathoz képest) megalkuvónak minősíthető döntést is hozott. A törülközőt azonban – bár nagy lehetett a kísértés – végül is a testület egyetlen tagja sem dobta be, noha ezt bizonyos pillanatokban gyáva pozícióféltésként is lehetett értelmezni. Az elmúlt év eseményei aztán bebizonyították, hogy az AB rangidős tagjai a koalíciós fenyegetőzések hatására sem vedlettek át jól fizetett kormánytanácsadókká – miként azt a hatalom egyes prominensei talán remélték. A bársonytaláros jogfilozófusok az utóbbi 13 hónapban legalább tucatnyi alkalommal vállaltak kőkemény konfrontációt a kétharmados parlamenti többséggel. Sőt az első és a második Orbán-kabinet idején hivatalban levő Németh János-, illetve Paczolay Péter-féle AB teljesítményét összevetve szembetűnő, hogy az utóbbi testület jóval több korlátot emelt a minősített többséget élvező jelenlegi hatalom törekvései elé, mint a viszonylag kevés konfliktust felvállaló hajdani (második) AB. A fékek és az ellensúlyok rendszere minden ellenkező híresztelés dacára továbbra is működik tehát idehaza, s ez nem utolsósorban a Paczolay Péter vezette alkotmányőrségnek tulajdonítható. Adódik a kérdés: miért nem tudott a Fidesz által a Donáti utcába vezényelt hét jobboldali kötődésű jogász rövid időn belül „rendet teremteni” az AB székházában? A válasz szorosan összefügg az intézményt intellektuális értelemben is megalapozó első elnök működésével. Az új bírák álláspontja az AB két évtizedes ítélkezési gyakorlata ügyében távolról sem azonos. Időnként előfordul ugyan, hogy a koalíció által 2010 óta megválasztott ítészek „kötelékben repülnek” (a bírák kényszernyugdíjazását alkotmányellenesnek minősítő AB-határozat hét opponense közül hatan e körből kerültek ki), ám az ilyen közös fellépések ritka kivételnek számítanak. A kormánytöbbség AB elé citált jogszabályai mellett csak négy új tag – Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla, Szívós Mária – szokott többé-kevésbé következetesen felsorakozni, míg a másik három jogász – Bihari Mihály, Stumpf István, Szalay Péter – sokszor éppenséggel a többséggel szavaz. Az alkotmányőrségen belül így ma már rendszerint nem a jobboldalról jött tudósok állnak szemben a baloldaliakkal, s nem is feltétlenül az individuális jogok védelmezői csapnak össze a közösségi érdeket preferálókkal, hanem az „1989-esek”, illetve a „2011-esek” között látszik húzódni az igazi frontvonal. Vagyis a fékek és ellensúlyok rendszerének hívei, illetve a parlament primátusát hangoztatók jelentik a két szélső pólust. Nem minden, tavalyelőtt mandátumot szerzett ítész tartozik viszont jogfilozófiai tekintetben is a „2011-esekhez”. A KDNP által kierőszakolt fundamentalista szellemiségű családvédelmi törvényt elkaszáló AB-határozat előadó bírája például a testületbe tavalyelőtt bekerült Szalay Péter volt, aki a házastársak kontra élettársak vitában merőben más álláspontot képviselt, mint az eredeti jogszabály mellett felsorakozó Balsai–Dienes-Oehm–Pokol-hármasfogat. Az AB tiszteletre méltó küzdelmet folytat hónapok óta a vezérdemokrácia kiépítésére törekvő Fidesz–KDNP-alakulattal. A testület viharos ellenszélben is meg tudott maradni az Országgyűlés bírájának s a gyengébbek védelmezőjének.

>>>>>>>> Folyt.: II-ben!