Olvass! Hírek, Irodalom - Gyönyörködj: virágképek! Légy naprakész!

Mottó: "Nincs kegyetlenebb zsarnokság, mint az, amelyik a törvények nevében, a jog színeiben cselekszik. Amely éppen azokkal az eszközökkel végez áldozataival, amelyek megmentésüket kellene, szolgálják."

Kövér megregulázott Országgyűlése

2013. január 27., vasárnap     Szerző: Juhász Gábor HVG

Kemény világ vár az ellenzékre az újrainduló Országgyűlésben: eddig csak az indítványaikat "vezették ki", most már a képviselőiket is ki fogják.

Ha ostort nem is, fegyelmezőeszközöket bőven kapott az országgyűlési porondmester. A februárban újrainduló parlament házelnöke sokkal keményebben és szabadabban mérlegelve léphet fel a képviselők ellen, mint korábban. És meg is fogja tenni. Az ülésvezetéskor eddig is szigorú hangot megütő Kövér László ugyanis a fegyelmi szabályok mellé most megkapta a karhatalmat, az év elején felállított Országgyűlési Őrséget is. A parlamenti fotósok kedvenc témája lesz a törvényhozók kivezetése a teremből, amivel már tavaly is fenyegette a rendzavarónak tekintett képviselőket (lásd Házelnöki mondatok című írásunkat).

Ehhez nem kell sok. Már akkor figyelmeztetés nélkül megvonható a szó egy törvényhozótól, ha „kifogásolja” az ülésvezetést, s így járhat az is, aki második felszólítás után „nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól” vagy „feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli”. De jöhet a pénzbírság, a tanácskozásból való kizárás, sőt végső esetben a karhatalmi kivezettetés is. Nem nehéz elképzelni, mi vár a jövőben az olyan rendbontóra, mint akire a rendszerváltás utáni első ciklusban a patkóban Orbán Viktor előtt ülő Andrásfalvy Bertalan panaszkodott: az MDF-es művelődési miniszter azt nehezményezte, hogy „amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt”.

Az Országgyűlés nem cirkusz – ennek az első ránézésre kifogásolhatatlan elvnek kemény kézzel fog érvényt szerezni a házelnök és csapata a mögöttük álló többség segítségével. Az új szabályok figyelmesebb vizsgálata után persze nyilvánvaló, hogy nem az az alapkérdés, lehet-e plakátokat emelgetni vagy másképp akciózni a Házban, hanem az, minek tekinti a parlamenti többség az Országgyűlést. Nagy teljesítményre beállítandó törvénygyárnak, vagy a demokratikus viták helyszínének? Nem kétséges, a Fidesz–KDNP az előbbinek a híve. Ezt az is jelzi, hogy 2012-ben csúcsot döntött a Kossuth téri futószalag: 225 törvényt fogadtak el. Jellemző azonban, hogy egyetlen ellenzéki indítvány se jutott el idáig, több törvényerőre emelt fércmű viszont részben vagy egészben az Alkotmánybíróságon (AB) végezte – aligha függetlenül a vitakorlátozó parlamenti gyakorlattól.

De mi más várható akkor, ha a törvényalkotás megcsúfolásaként olyan esetek fordulnak elő, mint a képviselői javadalmazás módosítására 2011 februárjában benyújtott rövidke tervezeté? Annak ugyanis egyetlen érdemi paragrafusa volt, ám mire a végszavazásig eljutott, meghagyott címe ellenére kilométer hosszú energetikai jogszabály lett belőle az alkotmányügyi bizottság javaslatára. Az eredeti tervezetet „kiegészítő” zárószavazás előtti módosító indítványt az azóta alkotmánybíróvá emelt fideszes Balsai István terjesztette a Ház elé.

Hamis az az állítás, hogy a parlamenti hatékonyság és az obstrukció között kellett választani az új országgyűlési szabályok megalkotásakor. A magyar képviselőházi „rendzavarási gyakorlat” az elmúlt bő két évtizedben nem tért el az Európában megszokottól, ugyanakkor igen távol áll attól a száz évvel ezelőtti törős-zúzós törvényhozástól, amire annak idején a parlamenti karhatalom bevezetése érdekében hivatkoztak is (lásd Őrségváltás című írásunkat). A helyzet se forradalmi: a 2010-es fülkerevolúció aligha lesz külön fejezet a magyarság történelemkönyvében.

A valódi szándékokról sokkal többet elárul az, hogy miként változnak (vagy módosultak 2010 óta) az ellenzéki jogok. A vizsgálóbizottságokat aligha lehet a parlamenti munka akadályának tekinteni, mégis korlátozza létrejöttüket a több ütemben hatályba lépett országgyűlési törvény. Most ugyan még a képviselők 20%-ának indítványára fel kell állítani ezeket – más kérdés, hogy a kormánypárti obstrukció megakadályozhatja a tagok megválasztását –, a parlamenti többség azonban gondolt a nyugodt jövőre: már eldöntötte, hogy a következő választás után csak kezdeményezési jog illeti meg az egyötödöt, ráadásul a témaköröket is behatárolták, interpellációval rendezhető ügyben például nem jöhet létre bizottság. Hasonló falakat máshol is emeltek: 50 képviselő helyett a törvényhozók negyede kell az államfőjelöléshez, s már a mandátum se jogosít arra, hogy valaki utólagos normakontrollra az AB-hez forduljon, ehhez a képviselők negyedének kell összeállnia. Elvesztették a törvényhozók a népszavazás kezdeményezésének jogát is. Teret nyert a kormányoldal az AB-tagok jelölésénél, az egy frakció – egy bizottsági tag elvet felváltotta a többségi. Ez, mint a 2011-es jelölések is mutatták, praktikusan azt jelenti, hogy csak kormánypárti kiszemelt öltheti magára a bársonytalárt.

A többség mindig és mindent visz – ezt láthatóan kikezdhetetlen szabállyá kívánja tenni a Fidesz–KDNP. Ezzel megtakaríthatja az afféle trükközéseket, mint amikor a parlamenti vizsgálatokra albizottságokat állított fel, azokban ugyanis automatikusan többséget kapott, mert csak a valódi vizsgálóbizottságokra vonatkozik a paritás elve (HVG, 2011. augusztus 20.). Ugyanezt a felfogást tükrözi, hogy egyre hosszabb a kétharmados törvények listája, s nő az ilyen aránnyal megválasztandó állami tisztviselők száma. A minősített többség erőltetése vereség esetén is jól jöhet a mai kormánypártoknak: minősített kisebbséget csinál belőlük. A most elfogadott kétharmados döntéseket ugyanis egyharmaddal is életben, az így megválasztottakat – például a legfőbb ügyészt – pedig hivatalban lehet tartani.

Noha az előző, MSZP–SZDSZ-kétharmad idején született 1994-es házszabály egyik jellemzője az ellenzéki jogok kiterjesztése volt, a magyar politikai elit eddig sem volt a konszenzusos demokráciafelfogás híve. Ez azonban a közelmúltig inkább a politikai gyakorlatban mutatkozott meg, az új országgyűlési szabályok megszületése óta viszont „papír is van róla”. Ami azért is veszedelmes, mert a – választási vereségük esetén a ma kormányzókat sújtó – regulák túlélhetik a kurzusváltást: kétséges, lesz-e az új győztesnek annyi önuralma, hogy a bosszúvágya ne nyomja el ma hangoztatott kisebbségvédelmi elveinek törvénybe iktatását.

A parlamenti változtatások is jelzik: a Fidesz–KDNP nyugodt évre vágyik a választás előtt. Erre utal a kormány tavaszi ülésszakra szánt törvényalkotási programja is, amit egy-két kivételtől, köztük a már szavazásra előkészített polgári törvénykönyvtől (lásd cikkünket a Társadalom rovatban) eltekintve kisebb jelentőségű indítványok jellemeznek; például a halgazdálkodásról vagy a fémkereskedelemről szóló vita nyilvánvalóan kevesebb lehetőséget ad az ellenzéknek a választókat megmozgató szónoklatokra. Egy kis demokratikus homok azért került a gépezetbe: a listát a Háznak bejelentő Navracsics Tibor-levél még a két nagy jelentőségű – az alkotmányhoz csapott átmeneti rendelkezéseket és a választási eljárási törvényt megrostáló – AB-döntés előtt született. De nem érdemes tovább húzni a tavaszi programban nem szereplő pártpénzreformot sem. A már tavalyra ígért új törvény halogatása azzal járhat, hogy a kormányoldal csak két rossz közül választhat: vagy a kampány előtt közvetlenül módosít a kortesszabályokon, vagy maradnak a kijátszható, nehezen értelmezhető mai előírások.

A voksolás közeledte megnehezíti a kövéri konszolidációt. A Fidesz–KDNP korteskedést behatároló tervei miatt – a sajtó parlamenti mozgását, közvetítését korlátozó szabályok ellenére – az ellenzék számára egyre inkább felértékelődik az országgyűlési fellépés. Így borítékolható az eredmény: zajos ülésszakok jönnek, házelnöki szankciókkal.

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

 Együtt nem működés

2013. január 23., szerda •       Szerző: Szűcs Gergely

Ha az elmúlt két és fél év parlamenti munkáját nem a törvények elfogadását övező politikai viták, hanem azon tényszerű adatok alapján vizsgáljuk, hogy a frakciók hány %át támogatták a benyújtott törvényjavaslatoknak, sajátos kép bontakozik ki a jelenlegi törvényhozási ciklus konszenzuskeresési hajlandóságával kapcsolatban. Az újonnan megválasztott Országgyűlés első évében még csak a törvényjavaslatok 33%-a vált úgy törvénnyé, hogy azt kizárólag a – törvények elfogadására önmagában is elegendő – kormánypárti frakciók szavazták meg, aztán 2012 végére 45%-ra emelkedett az ellenzék soraiból egyáltalán nem támogatott törvények aránya. A teljes konszenzussal elfogadottak aránya eközben a már kezdetben sem túl magas 17-ről 13%-ra esett vissza.

Az ellenzéki képviselőcsoportok támogatási hajlandósága alapján felállított sorrend a parlamenti ciklus kezdete óta nem, a belső arányok azonban jelentősen változtak. Legtöbbször a Jobbik képviselői szavaztak együtt a Fidesz–KDNP-vel, ám a Vona-frakció támogatásával elfogadott törvények száma és aránya időközben jelentősen csökkent: 2010-ben a kormánypárti törvényjavaslatoknak még közel kétharmadát, tavaly viszont már a felét sem támogatták. Kisebb mértékben csökkent a kormányzati beadványokhoz eleve kritikusabban viszonyuló LMP támogatási hajlandósága: az ökopárti frakció az új összetételű parlament első évében még a javaslatok 38%-a, 2012-ben viszont már csak a 32%-a mellé állt oda. Fordított tendencia érvényesült az MSZP-frakció esetében, amely az „együttszavazási rátája” alapján az elmúlt két és fél év legelutasítóbb parlamenti formációjának bizonyult. A szocialista képviselők ugyanakkor növekvő arányban nyomtak „igen”-t a törvényjavaslatokra: a 2010-es 26%-kal szemben az óévben már a voksolások 31%-ánál mutattak egyetértést, lényegében beérve ezzel az ökopártot.

Bár a tavaly alakult DK-nak hivatalosan nincs frakciója, a szavazási jegyzőkönyvek alapján készült számításokból kiderül, hogy 2012-ben csak a Ház elé került javaslatok 20%-át támogatták. Akadt azonban két olyan törvényjavaslat is, amelyet a Fidesz–KDNP mellett csak a Gyurcsány-pártiak támogattak. További öt esetben a DK és az MSZP is felsorakozott a kormánypártokkal egyetértő Jobbik mellé.

Őrségváltás

2013. január 25., péntek, 18:38         Szerző: HVG

„A képviselőházi őrség legfeljebb hatvan tagból álló katonailag szervezett őrtestület, a mely az erre önként jelentkező katonai egyénekből állíttatik össze” – mondta ki az 1912. évi LXVII. törvénycikk. A jelek szerint ma nagyobb külső veszély és belső zűrzavar fenyegeti a magyar parlamentet, mint akkor, hiszen az év elején létrehozott Országgyűlési Őrség közel hatszor akkora létszámmal működik, mint monarchiabéli elődje. Persze tartalék erő akkor is volt, hisz a törvény azt is leszögezte, hogy „a mennyiben a képviselőházi őrség megerősítése, vagy pedig szolgálatának a képviselőházban való kiegészítése válnék szükségessé, a képviselőház elnöke erre a czélra a kormány útján a csendőrség vagy a fegyveres erő karhatalmi közreműködését veheti igénybe. Ha pedig a képviselőház elnöke ezen törvény 1. §-ában körülírt jogánál és kötelességénél fogva szükségesnek tartja, hogy a képviselőház közvetlen környékén megfelelő karhatalmi intézkedések foganatosíttassanak, e czélra ugyancsak a kormány útján a székesfővárosi m. kir. államrendőrség, a csendőrség vagy a fegyveres erő közreműködését veheti igénybe.”

Az 1913. május 5-étől bevetett őrség felállítására akkor nem holmi közbekiabálások, üléstermi plakátozások miatt került sor, száz évvel ezelőtt valóban komoly veszélyek fenyegették a Ház működését. 1912. június 7-én Kovács Gyula ellenzéki képviselő – akit korábban kizártak a tanácskozásból – a sajtókarzatról beugorva rálőtt a nemrég megválasztott, keménykezű Tisza István házelnökre, miközben azt kiáltotta: „Van még itten ellenzéki képviselő!” (Tisza túlélte a merényletet, az öngyilkosságot megkísérlő Kovácsot később elmezavarra hivatkozva felmentette a bíróság.) A cselekmény nem volt előzmény nélküli, az 1903-tól miniszterelnök Tisza a korábbi ciklusban elérte a házszabály szigorítását, benne a karhatalmi fellépéssel, mire az ellenzék 1904. november 18-án szétverte az üléstermi bútorzatot. A parlament munkája ezután végképp szétesett, a következő évben a Ház feloszlatása után kiírt új választáson pedig Tisza elvesztette a kormányzás jogát.

Annyiban viszont hasonló a helyzet, hogy az őrség akkor is sokba került. A mostani parlamenti karhatalom költségeire több mint kétmilliárd forintot szán az idei költségvetés, s ennek háromnegyede személyi kiadás. A Tisza-féle őrség „katonai egyéneit” is jól fizették, másfélszeresét keresték annak, amit a honvédségben szolgáló társaik kaptak.

 Házelnöki mondatok

2013. január 25., péntek, 18:38         Szerző: HVG

– „Elismerésemet szeretném kifejezni az MSZP képviselőinek, mert több mint egy órán keresztül relatíve normálisan tudtak viselkedni, de ez az a pillanat, amikor azt érzékelem, hogy kezdik elveszteni a fonalat. Miután az ülésteremből szabadon lehet ki- és bejárni, ezért akinek pihennie kell, az nyugodtan, csöndben hagyja el a termet.” (2011. szeptember 12.)

– „Engedelmükkel hozzátenném azt, ha már az elmúlt napokban a méltóságról és méltatlanságról hosszú vita kerekedett a sajtóban, hogy az önmagában méltatlan, hogy a tőlem balra helyet foglaló képviselő hölgyek és urak egyáltalán itt ülhetnek ebben az Országgyűlésben.” (2012. április 2., a Schmitt-ügy kapcsán az MSZP és a DK képviselőire utalva)

– „Megkérnék mindenkit, aki frissítőre vágyik, hogy gyorsan hagyja el az üléstermet, és főleg csöndben. Vicces kedvű ellenzéki képviselőtársaim is inkább kint keressék a felüdülés lehetőségét, mint bent zavarják a tárgyalás menetét.” (2012. július 2.)

– „Felkérem a Jobbik képviselőcsoportjának vezetőjét, Vona Gábor urat, hogy intézkedjen a Ház méltóságának helyreállításáról. Felkérem továbbá arra is, hogy a továbbiakban tartózkodjanak az utcai plakátkiállítás országgyűlési ülésteremben való meghonosításától. (Novák Előd, Jobbik: Szégyen!) Szerintem is szégyen, úgyhogy képviselő úr, szedje össze magát, legyen szíves! És próbáljon meg úgy viselkedni, ahogy a 110 éves Országgyűléshez méltó lenne. (Novák Előd: Lelkiismeret-furdalásra nem így kell reagálni!) Képviselő Úr! Ne óbégasson be, mert kivezettetem a nem létező őrséggel.” (2012. október 8.)

– „Megkérném a szocialista képviselőtársakat, megkérném Lukács képviselő urat, hogy legyen szíves a hangerejét takarékra állítani! Köszönöm szépen. (Simon Gábor, MSZP: Majd kivezettetjük!) Vagy kivezettetem, így van. Majd ha eljön az ideje, meg fog történni.” (2012. november 5.)

– „Felhívom kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy a demagógia a szólásszabadság része, úgyhogy legyenek szívesek türelemmel hallgatni. (Nyakó István, MSZP: Ez nem a Fidesz választmányi ülése, elnök úr!) Legyen szíves elhagyni az üléstermet, képviselő úr! (Nyakó István: Ez nem a Fidesz választmányi ülése!) Képviselő úr, felhívom a figyelmét, hogy tüzetesen olvassa el a házszabályt, és abból fakadóan vonja le a konzekvenciákat (Nyakó István: Akkor sem a Fidesz választmányi ülésén vagyunk.), különben megvonom a szót önöktől. (Nyakó István: Ez a parlament ülése!) Képviselő úr, legyen szíves figyelni rám! Ha nem képes tisztességesen viselkedni, megvonom önöktől a szót. Ilyen egyszerű!” (2012. november 12., Lukács Zoltán MSZP-képviselő felszólalása közben)

– „Képviselő asszony, milyen célokra kívánja használni az Országgyűlés üléstermét? Szeretném megkérni, hogy a bohóckodást legalább mára hagyja már abba, legyen szíves, jó? Igaz, hogy ma van utoljára alkalma erre, mert utána olyan házszabályi rendelkezések lépnek életbe, aminek következtében szankciókat fogok alkalmazni. Mert azért mégiscsak mindennek a teteje, amit maguk művelnek ebben a Házban!” (2012. december 17., a telefonnal fényképező Szabó Tímea LMP-képviselőnek)

 A jövő zenéje

2013. január 23., szerda         Szerző: HVG

A megrendszabályozott parlamenti képviselők fizetése – a hivatalos szóhasználattal: tiszteletdíja – megugrik a tavaly elfogadott országgyűlési törvény alapján, ám csak a következő ciklustól. A törvényhozók helyettes államtitkári jövedelemre lesznek jogosultak, ami a mai szabályok szerint közel havi bruttó 790 ezer forint (összege attól függ, hogy éppen mennyi a köztisztviselői illetményalap). Ez a váltás a mai szabályokhoz képest jelentős fizetésemelés, ugyanakkor takarékoskodásként is eladható. A Ház létszáma ugyanis 199-re csökken a mostani 386-ról, s jelenleg sok képviselő bőven egymillió forintot keres. Elsősorban azok a vidéki törvényhozók, akiknek választókörzete messze van a fővárostól, nekik ugyanis – bizottsági tisztségeiktől is függően – 1,3 millió fölött is lehet a havi fixük.

A mostani összilletmény azonban a tiszteletdíjon kívül a gyakran benzinpénznek nevezett választókerületi pótlékot és a lakhatási támogatást is tartalmazza, a jövőben viszont a puszta képviselőházi tagságért jár a helyettes államtitkári jövedelem. A képviselők ugyanis a jövőben üzemanyagkártyát is kapnak, amivel alapesetben akár havi 5500 kilométerre elegendő nafta is vásárolható, vagyis az üzemanyagáraktól függően 200–300 ezer forint is lehet a havi „értéke”. Ez a keret ráadásul a legnagyobb területű választókerületekben győztes egyéni képviselőknél 50%-kal is nőhet. Emellett – ha szükséges, mert nincs budapesti családi vagy szolgálati lakóingatlanuk – 35–50 négyzetméteres lakást, esetleg hotelszobát bérelnek a képviselőknek a fővárosban, s külön mobiltelefon-keretet is kapnak majd. A mezei törvényhozóknál jóval többet keresnek majd a frakcióvezetők és a bizottsági elnökök, ők ugyanis az államtitkári kategóriába kerültek, így a mostani előírások szerint közel egymilliós havi tiszteletdíjjal számolhatnának.

A fizetésemeléssel párhuzamosan szigorodnak az összeférhetetlenségi szabályok. Nemcsak bizonyos köztisztségek – például a polgármesterség – kerülnek tiltólistára, hanem szinte minden keresőfoglalkozás. Ezzel eldől a két évtizedes vita: a parlamenti képviselők valóban főállásúak lesznek, legfeljebb magas politikai tisztséget tölthetnek be, így a jövőben is lehetnek miniszterek

 vagy államtitkárok.

Rugalmas elszakadás

2013. január 09., szerda Szerző:Juhász Gábor

Jogi csatát vesztett, de politikai háborút még nyerhet a Fidesz, miután az Alkotmánybíróság megsemmisítette a belföldiek számára előírt választási regisztrációt.

Mint gyilkos galócát a gombáskosárból, úgy vágta ki a regisztrációs szabályt az Alkotmánybíróság (AB) a választási eljárási törvényből. A belföldiekre vonatkozó feliratkozási regula olyannyira értelmetlen volt, hogy a döntés jogi tartalma és indokolása senkit sem lephetett meg, a határozat elsősorban annak próbája volt, van-e bátorsága a 15 bírónak, hogy nemet mondjon Orbán Viktor miniszter-elnök egyik kedvenc ötletére. Fejtörést inkább annak megfejtése okozhatott, hogy a Fidesz miért ragaszkodott az utolsó percig a regisztrációhoz. A vezérszónok Gulyás Gergely a végszavazás előtt is politikai hisztériakeltést emlegetett a bírálatok kapcsán (HVG, 2012. december 1.), majd jött a parlamenti gombnyomás a politikai üzenettel: az ellenzéknek akkor sem lehet igaza, ha igaza van, Orbánnak viszont akkor is igaza van, ha nincs. Az oppozíció ilyen előzmények után nagy győzelem-ként élheti meg az alkotmánybírák múlt pénteki döntését (lásd Megsemmisített szabályok című írásunkat), korántsem ilyen egyértelmű azonban, hogy hosszabb távon ki lesz a politikai nyertes.„Az új választási eljárási törvény minden választáson induló párt és képviselőjelölt számára garantálja a szabad és demokratikus választásokon való, európai mércével is alkotmányos megmérettetés lehetőségét” – ez a lassan feledésbe merülő december eleji államfői mondat ma is hűen tükrözi a Fidesz álláspontját a részlegesen megsemmisített törvényről. Nem árt erre emlékezni most, amikor az Áder János köztársasági elnök indítványára kimondott döntés okozta ellenzéki örömtüzek lassan kihunynak, a Fidesz-műhelyekben viszont már készülnek a februári törvénymódosítások. Orbán Viktor és csapata újraszámolt politikai költség–haszon-kalkuláció alapján jutott arra, hogy mégsem lesz feliratkozás a belföldiek számára – legalábbis 2014-ben nem. A közvélemény-kutatások szerint a kormánypártok hű követői sem értették, mi-ért kényszerítenék őket személyes és hosszadalmas ügyintézésre annak érdekében, hogy szavazhassanak, miközben ezt eddig minden kérelem nélkül, szabadon megtehették. Senki sem bizonyította ugyanis, hogy a meglévő népesség- és lakcímnyilvántartáson alapuló névjegyzék súlyos hibákra, netán választási csalásra adott volna alkalmat, egy-két túlbuzgó kormánypárti politikus efféle kijelentéseit pedig vég-kép hiteltelenné tette, hogy a bevezetni kívánt regisztráció révén kialakított névjegyzék pontosságát épp e nyilvántartás segítségével ellenőrizték volna. A kormánypárti visszalépés azt is jelezni kívánta a választóknak, hogy a józanész nem veszett ki a Fideszből. A párttól szokatlan mértékletesség már akkor nyilvánvaló volt, amikor az államfő – az előzetes kormányoldali szereposztásnak megfelelően – december elején alkotmányossági vétót emelt a Fidesz–KDNP-s módosító indítványok zűrzavarában elfogadott szabályok némelyike ellen. Mindezt megerősítették Rogán Antal szavai – szinte percekkel – az AB-határozat után: a fideszes frakcióvezető szerint ugyan megtehetnék, hogy újra átírják az alaptörvényt, de „az ész szava és a politikai felelősségérzet ma mást kíván tőlünk”. A politikus szavai kettős üzenetet hordoztak: az erő velük van, ugyanakkor nem állnak a sötét oldalra, mert a Fidesznek – a rogáni fordulattal élve – mindig fontos volt, hogy a demokrácia nyugodtan, kiszámíthatóan és kiegyensúlyozottan működjön.

Ennél csak az lehet fontosabb, hogy a kormány a kezükben maradjon. A meglepő törvényhozási nagyvonalúság egyik magyarázata, hogy a regisztráció korlátozása – a külföldön élő magyar állam-polgároknál megmarad a feliratkozási szabály – nem rombolja le a párt 2014-es győzelmi esélyeit. Ahogy az sem, ha az AB-döntés nyomán a kereskedelmi médiumokban, mozikban is lehet politikai reklám, s a közvélemény-kutatásoknak a voksolás előtti héten történő közzétételét sem tiltják meg. A kampánytervek átdolgozását szükségessé tehetik ezek, ám a regisztráció körüli mostani hangzavarban szinte már senki sem emlékszik rá, hogy választási szabályok egész rendszere szolgálhatja a Fidesz–KDNP-t.

A fideszes visszakozz csapdákat is álcázhat. A bírák által „meghúzott” választási eljárási törvény nemcsak azért félkész, mert most újra kell formálni, de azért is, mert számos részlet tisztázását kormányrendeletre hagyja. Nem is lényegtelenekét: a kulcskérdésnek számító regisztrációs eljárást is ilyennek minősítette a Ház novemberben. Lesz tehát alkalma a kormány-többségnek, hogy a belföldiek feliratkozását felejtve is tovább egyengesse újabb győzelme útját. Más megvilágításba került most a párt- és kampány-finanszírozás körüli huzavona is. A kétharmados szabályokat golyószóró-tempóban alkotó vagy módosító Fidesz–KDNP többször beígérte már az új törvényt, ám valahogy sosem jutott rá idő. Megmaradt tehát tartalék fegyvernek: ha februárban a választási regulákat a mostani békülékeny hangvételnek megfelelően írják át, az korántsem jelenti azt, hogy mondjuk fél év múlva a kortes pénzek kapcsán nem tér vissza a kétharmad szigora. A Fidesz mozgástere azonban nem korlátlan. Az AB-döntés – aminek elő-adó bírája Orbán egykori kancelláriaminisztere, a 2010 júliusától alkotmányőr Stumpf István volt – némileg behatárolja, hogy mennyire igazíthatja magára az új szabályozást a parlamenti többség. Ahogy az államfői indítvány, úgy az AB-határozat is utal például a nemzetközi kötelezettségekre, az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatára. Részletesen elemezték az alkotmánybírák a 2003–2004-es grúz választások esetét, és leszögezték: a regisztráció a szabad választáshoz való jogot korlátozza, s ez csak „legitim cél” érdekében lehet indokolt. Ahogy a regisztrációnál, úgy a kampánykorlátozásnál és a közvélemény-kutatások közzétételének a választás előtti héten való megtiltásánál sem tudott a Ház ütős érveket felhozni, amelyek olyan legitim célt szolgálnának, ami miatt mondjuk a sajtó- és szólásszabadság alapjoga csorbítható volna – szögezte le az arányos, a választójogot ki nem ürítő korlátokat egyébként elfogadó AB. Nem minden alkotmánybíró gondolta így. A legkeményebb belső kritikus Szívós Mária volt, aki gyakorlatilag semmivel sem értett egyet a 10:5 arányú többségi határozatból. Az egykori „rendes

bíró” a regisztrációt a választás eredményes lebonyolítását elősegítő adminisztratív feltételnek tekintette, a kereskedelmi médiumok kizárását a kampányból pedig a választói vélemény kialakítása védelmének „a fogyasztói társadalom logikája szerint működő kereskedelmi média marketing- és bulvárszemléletétől”. Ennél még Balsai István és Dienes-Oehm Egon is megengedőbb volt, ők a regisztrációt vették védelmükbe. Lenkovics Barnabás viszont a kampánykorlátozások pártjára állt: úgy vélte ugyanis, hogy a kereskedelmi médiumok mögött álló „koncentrált tulajdonosi hatalmak ugyanolyan vagy még nagyobb mértékben veszélyeztetik a választások és a demokrácia tisztaságát, mint a »korlátlan« állami közhatalom”. A média túl hatalom gondolata áthatotta a regisztrációt is védő Pokol Béla érvelését is, szerinte ugyanis a politikai korrupció legfőbb oka a kereskedelmi tv-k magas reklámtarifája – igaz, a mozi korlátozást már ő is túlzottnak találta. A Fidesz-jelölt alkotmánybírák széthúzása is jelzi, hogy a párt értelmiségi holdudvarában – de még nem a politikai garnitúrájában – erősödik a megosztottság. Az Orbán-alakulat és kereszténydemokrata csatlósa a kormányváltás után törve-zúzva politizált, mostanában azonban több jel – például a diákokkal szembeni részleges visszavonulás – arra mutat, hogy a választás előtti évben nyugodt erő-ként próbálja eladni magát. Az időnként mutatott babaarc azonban aligha jelent fordulatot, az AB-tagok, az ombudsman, a jegybankelnök idei cseréje után ismét előkerülhet a politikai cséphadaró.

Megsemmisített regulák

2013. január 09., szerda Szerző:HVG

Regisztráció:

– A központi névjegyzék annak a választójoggal rendelkező, valamint választójoggal a nagykorúság

hiánya miatt nem rendelkező, de a tizenhetedik életévét betöltött polgárnak az adatait tartalmazza,

akit kérelmére a központi névjegyzékbe felvettek.

– A névjegyzékbe vétel iránti kérelmet a magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgár a lak-címe, illetve tartózkodásának helye szerinti jegyzőhöz személyesen vagy az ügyfélkapun keresztül

nyújthatja be.

– A Magyarországon élő, lakcímmel nem rendelkező választópolgár névjegyzékbe vétel iránti kérelmére és a névjegyzékbe vételére a külföldön élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező válasz-tópolgárra irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.

– A választáson az a választópolgár szerepelhet a szavazóköri névjegyzékben, aki a legkésőbb a szavazást megelőző tizenötödik napon benyújtott kérelme alapján szerepel a központi névjegyzékben.

Politikai reklám:

– A kampányidőszakban kizárólag a közmédiában tehető közzé politikai reklám, az országgyűlési

képviselők választásán országos listát, az európai parlamenti képviselők választásán listát állító jelölő szervezetek számára azonos feltételekkel. A politikai reklámhoz véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos.

– A politikai reklám közzétételéért a közszolgálati médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet és

nem fogadhat el.

– A szavazást megelőző 48 órában közszolgálati médiaszolgáltató politikai reklámot nem tehet

közzé.

– Valamennyi lista nyilvántartásba vételét követően a jelölő szervezetek politikai reklámjait kötelesek a közszolgálati médiaszolgáltatók a Nemzeti Választási Bizottság által meghatározott időtartamban és meghatározott számú alkalommal közzétenni.

– Az audiovizuális médiaszolgáltatásban közzétételre szánt politikai reklám megrendelője köteles a

reklám feliratozásáról vagy jelnyelvi tolmácsolással való ellátásáról gondoskodni.

– Más médiaszolgáltatásban, a szolgáltatók internetes honlapján, képújságjában és teletextjében, valamint mozikban politikai reklám és politikai hirdetés közzététele a kampányidőszakban tilos.

Közvélemény-kutatás:

– A kampányidőszak utolsó hat napján – beleértve a szavazás napján annak befejezéséig tartó idő-szakot is – a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredménye nem tehető közzé.

Regisztrációs mondatok

2013. január 09., szerda  Szerző:HVG

2011. december 2. Karácsony Gergely, LMP (parlament): „A választási törvényt a választási eljárási törvény és a kampányfinanszírozással kapcsolatos törvény nélkül érdemben megtárgyalni nem lehet. Már több képviselőtársam szóvá tette az előzetes regisztráció problémáját, amit Lázár János képviselőtársam (...) be is lengetett néhány helyen, és arról beszélt, hogy később kell majd megtárgyalnunk ezt a kérdést, hiszen ez az eljárási törvényhez tartozik. De a választás mégiscsak egységes dolog, tehát a választás levezénylése szempontjából ezek a kérdések egymástól el nem választhatóak, és nyilvánvaló, hogy önök lépésről lépésre akarják felszámolni a demokratikus választás lehetőségét, és éppen ezért van leszalámizva maga a jogalkotási folyamat is.

2012. szeptember 25. Lázár János, Fidesz (parlament): „A regisztráció – vagy magyarul: önkéntes föliratkozás – egy legitim jogintézmény, bevezethető, alkalmazható. Azonban meg kell indokolnia a mindenkori jogalkotónak, hogy a választói jog mint alapjog korlátozása mennyiben arányos és mennyiben szükséges. (...) A regisztráció tulajdonképpen nem sért semmilyen jogot, tehát nem sérti az általános, egyenlő, közvetlen és titkos alapelveket sem. Egyszerűen egy személyes hozzájárulást kér az állampolgártól, azt mondja, hogy ha komolyan gondolod, hogy élni akarsz a jogoddal, jelentkezz itt, ott. (...) Ez tulajdonképpen semmi más, mint amikor bemegyek egy kórházba vérvételre.”

2012. október 10. Orbán Viktor, Fidesz (Dunántúli Napló): „Épp azért vezetjük be, mert ez jó dolog. Az állam nem vezet választási nyilvántartást a jövőben, azt az emberek fogják létrehozni úgy, hogy feliratkoznak. Nem alattvalókként lesznek részesei, hanem ők fogják uralni a rendszert az információ-szabadság jegyében. (...) Ez egy jó rendszer lesz, és többen is fognak részt venni a választásokon. Az ellenzéki vélemények lenézőek és megvetőek az emberekre nézve. Azt gondolják, a hátrányos helyzetűeknek vagy a kevésbé iskolázottaknak nem fontos a választásokon való részvétel, és csak csábításra mennek választani. (...) Azt gondolom, azok, akik el akarnak menni választani, meg fogják ennek találni a módját. Ezért lehet majd több hónapon keresztül feliratkozni. Én személyesen is fogok emellett kampányolni.”

2012. október 15., Kocsis Máté, Fidesz (Magyar Hírlap): „A választási feliratkozás egyáltalán nem veszélyezteti a demokráciát. Már csak azért is jónak tartom a feliratkozás intézményét, mert a segítségével egy sor választási visszaélés kiiktatható. (...) A regisztrációt tehát a demokráciát erősítő intézménynek gondolom.”

2012. november 26. Gulyás Gergely, Fidesz (parlament): „A kérdés az, hogy teszünk-e eljárási alapon különbséget magyar állampolgár és magyar állampolgár között. Lehet erre olyan választ is adni, hogy tegyünk ilyen különbséget, de azt mondani, hogy – miközben a regisztráció bevett eszköz számtalan európai demokráciában – önmagában a regisztráció intézménye az általános választójog sérelmét eredményezi, nyilvánvalóan tarthatatlan állítás.”

2013. január 8. Kövér László, Fidesz (Zalai Hírlap): „Megítélésem szerint az Alkotmánybíróság tagjainak többsége tudatosan és vállaltan politikai mezőre lépett. (...) Néhány alkotmánybíró különvéleményében jelezte is, hogy hasonlóképpen gondolkodik. A döntést természetesen tudomásul vesszük, a Fidesz-frakció nevében Rogán Antal bejelentette, hogy a ciklusból még hátralévő rövid időben nem kívánunk újabb vitát nyitni arról, hogy a regisztráció bevezetésének alkotmányos alapja megteremthető-e. Megítélésem szerint megteremthető lenne, és szükség is lenne bevezetésére, de a hátralévő másfél év kevés arra, hogy ezt tisztességgel, biztonságot sugalló módon tudjuk megtenni. 2014-ben tehát nem lesz regisztráció, de ettől még a hatályon kívül helyezett átmeneti rendelkezéseket visszaemelhetjük az alaptörvénybe.”

AB: '89-esek kontra '11-esek

2013. január 09., szerda Szerző:Babus Endre

Sokáig él, akinek a halálhírét költik – a régi szentencia egyre inkább érvényesnek tűnik az Alkotmánybíróságra (AB) nézve Magyarországon. Az alapító Sólyom László nevével fémjelezhető AB közjogi és morális ellehetetlenülését számos elemző már akkor megjósolta, amikor 2010 őszén (a végkielégítéseket visszamenőleg megadóztató törvény elmeszelésére adott válaszként) a kormánykoalíció drasztikusan megcsonkította a Donáti utcai törvényszék jogosítványait. Később, az alkotmányozás idején, már a testület önállósága, sőt puszta léte is veszélybe látszott kerülni, ám Orbán Viktorék végül jobbnak látták, ha a rivális hatalmi központnak számító „állambíróságból” egy, a polgárok ügyeiben illetékes legeslegfelső törvényházat csinálnak – a nagypolitikai hatáskörökerőteljes korlátozásával. Az AB-ra mért harmadik csapás vitathatatlanul az volt, hogy a 11-ről 15 fősre növelt grémiumba egy év leforgása alatt összesen 7, kizárólag a jobboldal bizalmát élvező, személyesen a miniszterelnök által kiválasztott jogászt ültetett be a kormánytöbbség. Ennek folytán a koalíció által jelölt bírák 2011 ősze óta már 10:4 arányú többséget (Paczolay Péter elnök konszenzusos jelöltként került a testületbe) élveznek az alkotmányőrségben. Az AB azonban átvészelte a gerincropogtató időket. A testület először taktikai visszavonulást hajtott végre és kivárt, majd egy-két (a korábbi ítélkezési gyakorlathoz képest) megalkuvónak minősíthető döntést is hozott. A törülközőt azonban – bár nagy lehetett a kísértés – végül is a testület egyetlen tagja sem dobta be, noha ezt bizonyos pillanatokban gyáva pozícióféltésként is lehetett értelmezni. Az elmúlt év eseményei aztán bebizonyították, hogy az AB rangidős tagjai a koalíciós fenyegetőzések hatására sem vedlettek át jól fizetett kormánytanácsadókká – miként azt a hatalom egyes prominensei talán remélték. A bársonytaláros jogfilozófusok az utóbbi 13 hónapban legalább tucatnyi alkalommal vállaltak kőkemény konfrontációt a kétharmados parlamenti többséggel. Sőt az első és a második Orbán-kabinet idején hivatalban levő Németh János-, illetve Paczolay Péter-féle AB teljesítményét összevetve szembetűnő, hogy az utóbbi testület jóval több korlátot emelt a minősített többséget élvező jelenlegi hatalom törekvései elé, mint a viszonylag kevés konfliktust felvállaló hajdani (második) AB. A fékek és az ellensúlyok rendszere minden ellenkező híresztelés dacára továbbra is működik tehát idehaza, s ez nem utolsósorban a Paczolay Péter vezette alkotmányőrségnek tulajdonítható. Adódik a kérdés: miért nem tudott a Fidesz által a Donáti utcába vezényelt hét jobboldali kötődésű jogász rövid időn belül „rendet teremteni” az AB székházában? A válasz szorosan összefügg az intézményt intellektuális értelemben is megalapozó első elnök működésével. Az új bírák álláspontja az AB két évtizedes ítélkezési gyakorlata ügyében távolról sem azonos. Időnként előfordul ugyan, hogy a koalíció által 2010 óta megválasztott ítészek „kötelékben repülnek” (a bírák kényszernyugdíjazását alkotmányellenesnek minősítő AB-határozat hét opponense közül hatan e körből kerültek ki), ám az ilyen közös fellépések ritka kivételnek számítanak. A kormánytöbbség AB elé citált jogszabályai mellett csak négy új tag – Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla, Szívós Mária – szokott többé-kevésbé következetesen felsorakozni, míg a másik három jogász – Bihari Mihály, Stumpf István, Szalay Péter – sokszor éppenséggel a többséggel szavaz. Az alkotmányőrségen belül így ma már rendszerint nem a jobboldalról jött tudósok állnak szemben a baloldaliakkal, s nem is feltétlenül az individuális jogok védelmezői csapnak össze a közösségi érdeket preferálókkal, hanem az „1989-esek”, illetve a „2011-esek” között látszik húzódni az igazi frontvonal. Vagyis a fékek és ellensúlyok rendszerének hívei, illetve a parlament primátusát hangoztatók jelentik a két szélső pólust. Nem minden, tavalyelőtt mandátumot szerzett ítész tartozik viszont jogfilozófiai tekintetben is a „2011-esekhez”. A KDNP által kierőszakolt fundamentalista szellemiségű családvédelmi törvényt elkaszáló AB-határozat előadó bírája például a testületbe tavalyelőtt bekerült Szalay Péter volt, aki a házastársak kontra élettársak vitában merőben más álláspontot képviselt, mint az eredeti jogszabály mellett felsorakozó Balsai–Dienes-Oehm–Pokol-hármasfogat. Az AB tiszteletre méltó küzdelmet folytat hónapok óta a vezérdemokrácia kiépítésére törekvő Fidesz–KDNP-alakulattal. A testület viharos ellenszélben is meg tudott maradni az Országgyűlés bírájának s a gyengébbek védelmezőjének.

>>>>>>>> Folyt.: II-ben!





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 50
Tegnapi: 62
Heti: 470
Havi: 470
Össz.: 351 381

Látogatottság növelés
Oldal: Amit a HVG-ben nem mindenki olvashat I.!
Olvass! Hírek, Irodalom - Gyönyörködj: virágképek! Légy naprakész! - © 2008 - 2021 - olvass-nezz-lass.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »